Idézet Tarlós István - Török Ferenccel folytatott beszélgetésből:

Emlékek és remények nem csak sportról

„A későbbi, fiatal SZDSZ-esek ma el sem tudják képzelni, de évekig aközé a két-három polgármester közé tartoztam, akik a főpolgármesterrel kimondottan jó munkakapcsolatban voltak. Igyekeztem megérteni a szempontjait. Máig őrzök egy kiadványt, amit úgy dedikált nekem a kilencvenes évek közepén, hogy: „Óbuda kiemelkedő teljesítményt nyújtó polgármesterének"... Azóta ő gondolkodásban sokat változott. Már Atkári János és Bőhm András sincsenek mellette. Kérdezd meg egyszer minderről Derce Tamást, ő jól emlékszik, hisz tán az egyetlen polgármester, aki akkor is ott volt."

Török Ferenc : „Igen, Istvánnal együtt lehetett működni."

Török Ferenc sportolói pályafutása során kilencszeres magyar bajnok lett

Török Ferenc sportpályafutása

1952-ben kezdte el az öttusasportot a Budapest Honvédban. Első felnőtt sikere 1961-ben volt, amikor az öttusacsapattal világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1962-ben egyéni világbajnoki bronzérmet, csapatban újra ezüstérmet szerzett, majd 1963-ban egyéni vb-ezüstöt és csapatban vb-aranyat nyert. Utóbbiban 1965 és 1967 között minden világbajnokságon sikert aratott. Az 1964-es tokiói játékokon egyéniben olimpiai aranyérmet, csapatban bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban vb-bronzérmes volt az egyéni versenyben. Az 1968-as mexikóvárosi játékokon aranyérmet nyert Balczó Andrással és Móna Istvánnal. 1970-ben vonult vissza az aktív öttusázástól. Pályafutása során kilencszeres magyar bajnok lett (három egyéni, hat csapat).

Sportvezetői pályafutása

1966-ben szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1976-ben a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Edzősége alatt nyert az 1988-as szöuli játékokon Martinek János egyéniben, ill. a csapat aranyérmet. Szövetségi kapitányként összesen hét arany-, tíz ezüst-, ill. négy bronzérmet szereztek versenyzői. 1984-ben mesteredzői kitüntetést kapott, 1989-ben távozott posztjáról.

1990-ben a Magyar Öttusa-szövetség elnökévé választották, mely pozíciót 1996-ig viselt, utána a szövetség tiszteletbeli elnöke lett. Emellett 1993-ben a Nemzetközi Öttusa-szövetség egyik alelnökévé is megválasztották.

1989 és 1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében is tevékenykedett. 2003-ban a Wesselényi Közalapítvány koratóriumának elnöke lett. Az Olimpiai Érdemrend kitüntetettje.

Jogászi pályafutása

1953-ban vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1957-ben szerzett jogi doktorátust. A diplomájának megszerzése után a II. kerületi bíróságon volt fogalmazó, majd 1959 és 1962 között a XI. kerületi bíróság elnöki titkára volt. Ezután 1966-ig bírósági ügyvéd, majd több ügyvédi munkaközösség tagja. 1992-ben nyitott saját, önálló ügyvédi irodát.

Politikai pályafutása

1990-ben kezdett el politizálni, amikor belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1990-es országgyűlési választáson Budapesten szerzett egyéni mandátumot. 1994-ben és 1998-ban országgyűlési képviselő-jelölt. 1994 és 1998 között az SZDSZ országos tanácsának, 1995 és 1997 között annak elnökségének tagja volt. 1998-ban kilépett a pártból.

Idézet Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyvének előszavából:

„Tény, hogy felállították a demokratikus intézményrendszert, van többpártiság, ciklikus szabad választás, szárnyal a „verseny" , a piac, de van-e rend, van-e biztonság? A gyeplő a lovak közt hánykolódik, miközben sikerült az embereket érzelmileg szembeállítani egymással. Kialakítani az ellenségképeket, ami veszélyes, de nem új módszer a történelemben, hiszen sok minden fontosabbról eltereli a figyelmet.

Az egészséges arányok eltűnőben vannak közéletünkből. Érdemes kiemelni a szabadság értelmezésének kérdését. Félelmetessé vált az értékek örökös relativizálása és a többségi érdekérvényesítés nagyfokú elhanyagolása is, de a legfontosabb tán: hogy mit értsünk szabadságon. Úgy tűnik, napjainkban - és már nem kevés ideje - az a szélső liberális felfogás az uralkodó, hogy a szabadság nem más, mint korlátlanság. Holott a szabadság emelkedettebb és működőképes értelmezésében szellemi, erkölcsi jelenség. Képesség, egyben pedig kötelesség.

Régi felfedezés, hogy „ a szabadság előfeltétele az igazsághoz való őszinte viszony. A szabadság kockázatot rejt. Ha nem engedelmeskedik az igazságnak, összeroppanthat bennünket." Eleven elrettentő példa az iskolai brutalitás terjedése, ami - lássuk be - a liberális közösségi nevelés csődje. Végső soron iszonyú veszélyt jelent az elkövetőkre nézve is."

Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyv borítója

[Életrajzi forrás: wikipedia.org]

Tarlós István Online - tarlosistvan.com