Idézet a Tarlós István - Szörényi Szabolcs - Kovács Lajos Péter beszélgetésből:

Ne legyen mindig a Kultúra az első vesztes

Kovács Lajos Péter: Te is hallgattad a Luxemburgot, István?

Tarlós István: Igen, csak én később kezdtem. Igazából abban a környezetben, ahol én mozogtam, előbb hallgattuk a 16, 19, 25, 31, 41, 49 méteres rövidhullámot, később rákaptunk a Luxemburgra is. A külföldi dalokat a Teenager Partyn hallottam először. Nagyon jó volt még a Szabad Európán a „Délutáni randevú" is. Nem Cseke szerkesztette, hanem valaki más, és a zenék is mások voltak. Én csak '65 elején kezdtem a Luxemburgot is hallgatni.

Szörényi Szabolcs: Igazad van, mert én először a dzsesszt hallgattam apám miatt, és aztán jött Cseke László, és csak utána a Luxemburg. A postánál, a Városház utcában dolgoztam, a második év végén vizsgamunkát kellett készíteni, és ott egy kis szobácskában többedmagammal bütyköltük a szerkezeteket. Volt benn egy hatalmas világvevő rádió is. Ott hallottam először Beatlest. Futkosott a hátamon a hideg, pedig én nem vagyok egy különösebben érzékeny ember. Annyira más volt, mint addig bármi, amit hallottam, hogy az elképesztő. Teljesen begőzöltem. Ment tovább a műsor, Cseke más nótákat is lejátszott, és azok annyira frissek, fiatalosak, lendületesek voltak, még az akkori angolszász nótákhoz képest is!

Tarlós István: Én ugyanígy éltem meg. '63-ban lettem tizenöt éves, és akkor hallottam az első dalokat a Beatlestől és a Rolling Stones-tól. Ez a hangzás elementáris hatással volt ránk. Aztán megjelent a lányokon a miniszoknya, jött a Beatles-zakó, a Beatles-csizma. Mindig nagyon sajnáltam, hogy nem játszom hangszeren, de hallásom legalább van. A Rolling Stones előtt inkább a gitárzenekarokat szerettem: Hurricanes, Shadows, Spotnicks, Tornados. Volt egy dobgitárom (akusztikus gitár) nekem is, de inkább csak Harangozó Teri dalainak akkordjaiig jutottam el rajta. Azokat - mint nagyon egyszerűeket - egyszer egy délután Bartha Tamás, a Hungária, majd az LGT később Amerikában tragikus körülmények között meghalt, zseniális szólógitárosa mutatta meg nekem. Akkor még az egyik legjobb barátom osztálytársa volt a Bláthy technikumban.

Szörényi Szabolcs: Azért alakult ki ez a sorrend, hogy előbb hallgattunk gitártriókat, és aztán énekeskvartetteket, mert az ember előbb gitározni kezdett tanulni, netán kapott egy gitárt. Nyilvánvalóan azokat az együtteseket preferálta, amelyek zenéjét le tudta játszani. Ha rájött, hogy énekelni is tud, attól fogva elkezdte figyelni az énekes bandákat is. Ahogy fejlődik az ember tudása, egyre bonyolultabb zenéket szeret meg.

Tarlós István: Arra is emlékszem, hogy a szövegeket hogyan próbálták egyesek kínlódva lefordítani. Borzasztó elhallások voltak. Voltak idők, amikor amatőr alapon még a középiskolákban is, a hadseregnél is próbáltak bandák összeállni. Amikor megjelentek a négysávos magnók, azokra felvették a recsegő-sercegő rádióról a nótákat, és mondatonként visszatekerve fordítgatták. Iszonyú marhaságok tudtak belőle kijönni. Kevesen emlékeznek már az Erkel, vagy Mambó magnókra, amiket sokat hallgattunk különböző üdülőkben, lakásokban, ezek még kétsávosak voltak. Négysávos magnót, azt hiszem '65-ben láttam először. Nekem egy UHER magnó volt az álmom, de csak a TESLÁ-ig jutottam, ahhoz is elég későn. Épp a „legszebb" időkben csak rádióm volt, meg egy lemezjátszó. Akkoriban egy komolyabb magnetofon több havi fizetésbe került..

Kovács Lajos Péter: Szinte minden elpusztult, ahol valaha zenekarok játszottak. Mondjatok már valamit mégis, hogy mi lesz? Vagy mindenki csak az MP3-mal a nyakában fog rohangálni, és az lesz a zene? Nem is lehet már élő zenét hallgatni?

Szörényi Szabolcs: Sajnos, nem. Néztük a Társulat versenyt az M1-en, és a karnagy, Kocsák tanár úr föladta a tíz gyereknek, hogy pentaton skálában tessék a hangokat egymás után énekelni. Az egész idő alatt csak hármashangzatokat hallottam, dúr hármasokat, és a végén szólalt csak meg egy bátortalan negyedik hang, ami a pentaton felé mutatott. Ott dühöngtem, hogy ezek a fiatalemberek, akik az „István, a király" főszerepéért versenyeznek, és azt akarják majd elénekelni, sem tudják, mi az, hogy pentaton! Ez persze nem az ő hibájuk, hanem a zeneoktatásé. Nem is tudom, van-e még az iskolában énekóra. Kodály, szegény azt mondta, hogy majd egyszer minden magyar ember úgy fogja olvasni a kottát, mint a szöveget. Hát, nem lett igaza, ma már szöveget sem tudnak olvasni, nemhogy kottát!

Szörényi Szabolcs zenész, zeneszerző

Tarlós István: Tudod, olyan robbanásszerű változás, mint a 60-as évek elején, azóta sem volt. Nem véletlen, hogy ami ma a zenében van, mármint a könnyűzenére gondolok, alapjában minden a Beatlesre és a Rolling Stones-ra épül. Azok meg Chuck Berryre. Nálunk pedig rajtuk kívül még arra, amit az Illés és az Omega elindított. Volt nekünk még egy Liversingünk is, ráadásul épp Óbudáról indultak. Óriási banda volt, egy-az egyben nyomták főleg a Stones és a Them zenéjét, de őket tervszerűen kicsinálta az akkori politika. Belevaló jobboldali vagányok voltak, a hatalom gyűlölte őket.

Ebben a zenében egyébként volt, vagy van valami eredetiség. Az első vonalat, az első hullámot a már említett két éllovason kívül olyanok reprezentálták, mint a Them, a Kinks, a Dave Clark Five, a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick and Tich, az Animals, a Manfred Mann, a Who, a Yardbirds, a Steppenwolf, a Searchers, vagy Amerikából a Byrds, Simon és Garfunkel, Bob Dylan. Volt időben még egy második hullám, amit a Cream, Jimi Hendrix, a Credence Clearwater Revival, a Led Zeppelin, a Dire Straits, a Pink Floyd fémjelzett, de később aztán nem sok. Persze tegyük hozzá: utóbb kiderült, hogy az ideológia már nem volt olyan hibátlan, mint a zene.

Szörényi Szabolcs: Nagyon szakszerűen soroltad fel a nyugati angolszász bandákat, én ezt így fejből nem is tudnám. A másodvonal nálunk is nagyon színvonalas volt a maga nemében, de azóta tényleg nincs semmi! Ami most megy, tizenegynéhány éve, az nem zene. Az a baj, hogy most már bárki megfog egy hangszert, sőt, a számítógépes programok révén ott van a hangszer, csak egy billentyűzetet kell hozzá venni, leüt egy akkordot, kitalál valamilyen dallamot, és a számítógép mindent megcsinál neki. Ezt rögzíti valamire, és a dolog már piacképes. A kereslet mindig alacsonyabb szinten jár, mint a kínálat. A mi időnkben azt tettük, hogy megpróbáltuk fölfelé húzni a hallgatóságot a mondanivaló közvetítésében, és a hallgatóság vette is a lapot. Tehát, a művészi színvonalat akartuk emelni, és a hallgatóság készségét a megértő befogadásra. Azért nem népszerű Leventének egy darabja sem az „István, a király"-on kívül, mert magasabb színvonalúak, mint az „István" huszonöt évvel ezelőtt. Fejlődni, és a közönséget magunk után húzni: mi ezt tettük. Ma éppen az ellenkezője megy: a tömegízlés a meghatározó, és ezekkel a „művecskékkel" még alá is mennek a tömegízlésnek. Ergo, a színvonal a béka feneke alá süllyedt. Mindez pusztán az eladhatóság miatt, a pucér pénz miatt van. Üzlet.

Szörényi Szabolcs Budapesten született 1943. szeptember 26-án. Két gyermeke közül Réka 1969-ben, Emese pedig 1970-ben látta meg a napvilágot. A zeneszerző, basszusgitáros, 1965-73 közt az Illés, majd 1974-84 közt a Fonográf együttes tagja volt, zenei rendezőként pedig számos színházi, szabadtéri, film- és lemezprodukció alkotásában részt vett.

Idézet Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyvének előszavából:

„Tény, hogy felállították a demokratikus intézményrendszert, van többpártiság, ciklikus szabad választás, szárnyal a „verseny" , a piac, de van-e rend, van-e biztonság? A gyeplő a lovak közt hánykolódik, miközben sikerült az embereket érzelmileg szembeállítani egymással. Kialakítani az ellenségképeket, ami veszélyes, de nem új módszer a történelemben, hiszen sok minden fontosabbról eltereli a figyelmet.

Az egészséges arányok eltűnőben vannak közéletünkből. Érdemes kiemelni a szabadság értelmezésének kérdését. Félelmetessé vált az értékek örökös relativizálása és a többségi érdekérvényesítés nagyfokú elhanyagolása is, de a legfontosabb tán: hogy mit értsünk szabadságon. Úgy tűnik, napjainkban - és már nem kevés ideje - az a szélső liberális felfogás az uralkodó, hogy a szabadság nem más, mint korlátlanság. Holott a szabadság emelkedettebb és működőképes értelmezésében szellemi, erkölcsi jelenség. Képesség, egyben pedig kötelesség.

Régi felfedezés, hogy „ a szabadság előfeltétele az igazsághoz való őszinte viszony. A szabadság kockázatot rejt. Ha nem engedelmeskedik az igazságnak, összeroppanthat bennünket." Eleven elrettentő példa az iskolai brutalitás terjedése, ami - lássuk be - a liberális közösségi nevelés csődje. Végső soron iszonyú veszélyt jelent az elkövetőkre nézve is."

Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyv borítója

[Életrajzi forrás: zene.hu]

Tarlós István Online - tarlosistvan.com