Tarlós István - Jókai Annával folytatott beszélgetésből:

Erkölcs és igazságtudat

„Azt hiszem, hogy a legrosszabb az, hogy a régi értékeket, magyarságunkat és annak legjobb hagyományait a mai magyar irodalom nemigen óhajtja megőrizni. Kevesen vannak a tűz őrizői, az egyik éppen Jókai Anna. Ami Budapestet illeti, a magyar irodalom nagyjai közül a legtöbben tényleg nem budapestiek: Kiskőrös, Nagyszalonta, Komárom, Szekszárd, hogy csak egy néhányat említsek vidéki településeink közül, amelyek a magyar irodalom javát adták az országnak. De Budapestnek sem kell szégyenkeznie: József Attila, Radnóti, Németh László szintén rangos fémjelei a magyar literatúrának. Csak hát valahogyan az, amit nemzeti liberalizmusnak neveztek egykor, még az is elhalóban van. Ma ebben a városban nem divat, nem sikk, holott a reformkorszakban, az 1800-as évek elején és közepén Budapest zászlóshajója volt a nemzeti liberális eszméknek. A magyar nyelv ápolása és életben tartása, a magyar hagyományok megtartása kinek ne lenne fontos? Az írók a legelső letéteményesei. De mindenre rávetül az obskúrus árnya annak, amit ma Budapesten tévesen szabadelvűségnek neveznek. Ki törődik itt például a szórványmagyarság megmaradási harcával, aminek egyik nagy tétje épp az anyanyelv ott az egykori végeken."

Jókai Anna, író

„Úgy látom, az uralkodó tendencia legnagyobb melléfogása, hogy azt hiszik, a világon minden megváltoztatható, ami ez persze nem igaz. Az eszközök, a módszerek megváltoztathatók, de a maguk értékeivel és korlátaival. Nehezebben változtatható meg az emberek személyisége, az individuum, az ego. Mégis megpróbálják. Így jutnak el aztán a történelemhamisítás gondolatától a gyakorlatáig. Vagy itt van az életfelfogás kérdése. Az emberek lényegében ma sem tudnak többet az élet igazi titkáról, mint kétezer évvel ezelőtt, hiába fektettek pénzt és a szellemi teljesítmények garmadáját a tudományba. Épp a legalapvetőbb kérdésekben nyugodtan mondhatjuk, hogy félelmetesen keveset haladt előre az emberiség. Az embereket ugyanazok az alapgondolatok foglalkoztatják, motiválják, éppúgy szeretnek, félnek, ugyanúgy vágynak szellemi, lelki és testi javakra, mint sok századdal előttünk. Sokkal inkább igaz, hogy a technika előrehaladásával az eszközök változnak, de a spirituális és szellemi javak utáni vágy nem sokat. Ezért azt hinni, hogy az emberek mentalitásukban egy kis igyekezettel és pénzzel néhány évtized alatt átformálhatók, teljes képtelenség."

Jókai Anna: "Épp a legalapvetőbb kérdésekben nyugodtan mondhatjuk, hogy félelmetesen keveset haladt előre az emberiség"

Tarlós István - Jókai Anna - Kovács Lajos Péter:

Jókai Anna: Mostanában megint a félelem országában élünk. Sokaktól hallom: nem fél az írónő? Így írni, így beszélni? Ha valamitől, hát attól félnék, hogy elgyöngülök, elgyávulok...

Kovács Lajos Péter: Híres a könyved ezzel a címmel: „Ne féljetek!"

Tarlós István: A nagy lengyel pápánk első ünnepélyes miséjének üzenete is ez volt: ne féljetek!

Jókai Anna 1966-ban jelentkezett első novellapublikációival. Ezt követően az 1968 és 1977 közötti időszakban öt regénye, négy elbeszéléskötete jelent meg és ért meg több kiadást; két, regényből átdolgozott drámáját (Fejünk felől a tetőt, 1969, Tartozik és követel, 1971) a szolnoki Szigligeti és a budapesti Thália Színház játszotta. Népszerű íróink közé tartozik. Nemcsak az olvasóközönség, hanem a kritika is hamar felfigyelt arra a kíméletlenül őszinte hangra és morális elkötelezettségre, amely pályakezdése óta jellemzi az írónőt.

Idézet Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyvének előszavából:

„Tény, hogy felállították a demokratikus intézményrendszert, van többpártiság, ciklikus szabad választás, szárnyal a „verseny" , a piac, de van-e rend, van-e biztonság? A gyeplő a lovak közt hánykolódik, miközben sikerült az embereket érzelmileg szembeállítani egymással. Kialakítani az ellenségképeket, ami veszélyes, de nem új módszer a történelemben, hiszen sok minden fontosabbról eltereli a figyelmet.

Az egészséges arányok eltűnőben vannak közéletünkből. Érdemes kiemelni a szabadság értelmezésének kérdését. Félelmetessé vált az értékek örökös relativizálása és a többségi érdekérvényesítés nagyfokú elhanyagolása is, de a legfontosabb tán: hogy mit értsünk szabadságon. Úgy tűnik, napjainkban - és már nem kevés ideje - az a szélső liberális felfogás az uralkodó, hogy a szabadság nem más, mint korlátlanság. Holott a szabadság emelkedettebb és működőképes értelmezésében szellemi, erkölcsi jelenség. Képesség, egyben pedig kötelesség.

Régi felfedezés, hogy „ a szabadság előfeltétele az igazsághoz való őszinte viszony. A szabadság kockázatot rejt. Ha nem engedelmeskedik az igazságnak, összeroppanthat bennünket." Eleven elrettentő példa az iskolai brutalitás terjedése, ami - lássuk be - a liberális közösségi nevelés csődje. Végső soron iszonyú veszélyt jelent az elkövetőkre nézve is."

Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyv borítója

[Életrajzi forrás: mek.niif.hu]

Tarlós István Online - tarlosistvan.com