Tarlós István - Császár Angélával folytatott beszélgetésből:

A színházaknak maradniuk kell

„Szeretem az irodalmat, költészetet. Ahogy Shelley mondta: „A költők a világ el nem ismert törvényhozói." Különösen Arany János, József Attila és Radnóti áll közel hozzám."

„Nekem nem az fáj, ha kitüntetnek egy tehetséges baloldalit, sőt! Nem az a lényeg, hogy milyen a pártállása, hanem hogy milyen művészi teljesítményt nyújt. Az Írószövetségben mondták, hogy van olyan író, akit ötödszörre terjesztettek fel Kossuth-díjra, és mindig kisöprik. Nevet nem mondok, mert rögtön fény derülne a mellőzés politikai indíttatására. Ez az, amit nem szabadna tenni. Van ellenpélda is. Nevet itt sem szeretnék említeni, de olyan embernek is akartak már Kossuth díjat adni, hogy ezen az alapon bárkit kiemelhetnének a járókelők közül. Ezen a téren sincs béke. De mi is a béke? Sajnos úgy van, ahogy Radnóti írta: „...Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke..."

„Vannak olyan tilalomfák, olyan tabuk, amiket nem szabad megsemmisíteni. Ha mégis megtörténik, akkor a fiatalok elveszítik minden kapaszkodójukat. A ledöntött védőkorlátok helyébe nem kerül semmi, és ezek hiányában a nép kohéziója is megszűnik. Az utóbbi tíz évben ezeket a kapaszkodókat mintha sorra vennék el. (Család, szokásjogok, nevelési elvek, a szórakozási formák, a fogyasztás jellege, beleértve a kulturális fogyasztást is, a társadalmi érintkezések, a kommunikáció területén és egyéb területeken is.) Olyan módon próbálják megtörni a tabukat, hogy a fiatalok nem találnak eligazodást. Ha a kontinuitás a nemzedékek között megszakad, azt vagy egyáltalán nem, vagy olyan hosszú idő alatt, akkora energiaráfordítással és akkora feszültségek árán lehet helyreállítani, amibe belerokkanhat az ország. Ezt tartom mindenféle gazdasági válságnál nagyobb problémának. A veszély azért is fokozott, mert a folyamat ma szinte megállíthatatlannak tűnik, a fiatalok számára nehezen felismerhető és tenni is bajos ellene, hiszen minden kísérlet vad ellenállásra talál a divatos áramlat képviselői részéről."

Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyv borítója

Császár Angéla

(Kolozsvár, 1946. márc. 16.- ): színésznő. A SzAk elvégzése után, 1968-ban a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek azóta is tagja. Naivákat, drámai hősnőket és karakterszerepeket alakít. Kiváló énektudása az énekes szerepekben is sikereket biztosít számára. Pódiumművészként is közismert. Jászai Mari-díjas (1984). F.Sz. Marianne (Moličre: Tartuffe); Eurydike (Anouilh); Cynthia (Albee: Mindent a kertbe); Sarolt (Szörényi L.-Bródy J.: István, a király); Előadóestjei: Budapest Orfeum (Szacsvay L.-val és Benedek M.-sal); A dal színésznője; A színésznő dalai.

Idézet Tarlós István: Vendégjárás Budapesten című könyvének előszavából:

„Tény, hogy felállították a demokratikus intézményrendszert, van többpártiság, ciklikus szabad választás, szárnyal a „verseny" , a piac, de van-e rend, van-e biztonság? A gyeplő a lovak közt hánykolódik, miközben sikerült az embereket érzelmileg szembeállítani egymással. Kialakítani az ellenségképeket, ami veszélyes, de nem új módszer a történelemben, hiszen sok minden fontosabbról eltereli a figyelmet.

Az egészséges arányok eltűnőben vannak közéletünkből. Érdemes kiemelni a szabadság értelmezésének kérdését. Félelmetessé vált az értékek örökös relativizálása és a többségi érdekérvényesítés nagyfokú elhanyagolása is, de a legfontosabb tán: hogy mit értsünk szabadságon. Úgy tűnik, napjainkban - és már nem kevés ideje - az a szélső liberális felfogás az uralkodó, hogy a szabadság nem más, mint korlátlanság. Holott a szabadság emelkedettebb és működőképes értelmezésében szellemi, erkölcsi jelenség. Képesség, egyben pedig kötelesség.

Régi felfedezés, hogy „ a szabadság előfeltétele az igazsághoz való őszinte viszony. A szabadság kockázatot rejt. Ha nem engedelmeskedik az igazságnak, összeroppanthat bennünket." Eleven elrettentő példa az iskolai brutalitás terjedése, ami - lássuk be - a liberális közösségi nevelés csődje. Végső soron iszonyú veszélyt jelent az elkövetőkre nézve is."

[Életrajzi forrás: mek.niif.hu]

Tarlós István Online - tarlosistvan.com